Zilizi Óvoda

Blogok

Látogatóink:

Oldalainkat 6 vendég böngészi
Tartalom találatai : 41741
Címlap Tanulási zavarok
Tanulási zavarok PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Pataki Edit   
2014. június 25. szerda, 19:06

Tanulási zavarok

A tanulási zavarok azonosítása óvodában és iskolában

Tanulási zavarnak röviden összefoglalva azt a jelenséget nevezhetjük, amikor egy gyerek normális, átlagos oktatási körülmények között nem tud megtanulni írni, olvasni, vagy számolni, ha ezeken a területeken iskolai teljesítménye jelentôsen elmarad az intelligencia szintje alapján elvárható teljesítménytôl. Amikor értelmi fogyatékosokról van szó, ezt könnyen elfogadja a környezet, de mikor normál vagy átlag feletti értelmi képességekkel rendelkezô gyerek nem boldogul az iskolában, mind a szülôk, mind a pedagógusok értetlenül és tehetetlenül állnak a probléma elôtt.

Nem a gyermek eszével, szorgalmával van baj, hanem az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapfunkciók egyikének-másikának fejletlensége okoz nehézséget. Az iskoláskort elérve, egyes készségek még nem jutottak a szükséges szintre. A jelenség hátterében sok, egymásra épülô ok húzódik meg. A születés elôtti, alatti vagy utáni, és kisgyermekkori betegségek, sérülések a leggyakoribb és legismertebb kiváltó tényezô ezek közül. Lehetnek egyéb traumák vagy biokémiai, genetikai eltérések a háttérben, melyek nyomán kialakult apró, csak mûködésben megmutatkozó idegrendszeri zavar jelentkezik. Az ingerszegény környezet is szerepet játszik a tünetegyüttes kifejlôdésében. Az írás, olvasás, számolás a különbözô képességek és készségek együttmûködését kívánja. A szemmozgás és a kéz finommozgásának összehangolása csak egyik, bár igen fontos része a teljesítménynek. A gyermeknek többek között össze kell egyeztetni a hang akusztikus képét a hang beszédmotoros emlékképével és a betû vagy szám vizuális képével is, mozgási képet kell alkotnia, és kezének finom mozdulataival megjeleníteni mindezen mûködések eredményeképpen a betûket, szavakat, mondatokat, számtani mûveleteket. Bármely ponton fellépô nehézség az egész teljesítményt bizonytalanná teheti.

Egyre szélesebb körben ismert, hogy megfelelô fejlesztéssel korrigálható a probléma, és nem kell a gyermeknek évekig elhúzódó iskolai nehézségekkel küzdenie. Legtöbbször az óvodában, iskolában vagy a családban is lehetôség lenne a részképességkiesések, elmaradások felismerésére és megfelelô fejlesztéssel történô korrigálására, ha a pedagógusok rendelkeznének a szükséges ismeretekkel. Az óvodákban és iskolákban dolgozó szakemberek képesek diagnosztizálni és megfelelô terápiával csökkenteni illetve megszüntetni a tüneteket, megelôzni a tanulási rendellenességeket, és nem kell minden esetben fejlesztôpedagógushoz, logopédushoz vagy pszichológushoz fordulni.

A megfelelô ismeretekhez tartozik az is, hogy tudjuk meddig ér kompetenciánk. Súlyosabb tünetekkel, elmaradásokkal mindenképpen érdemes specialistához küldeni a gyermeket. A kompetencia kapcsán meg kell említeni azt a problémát is, amely szakembereknél is gyakori. Rendszeresen diagnosztizálnak szûrôvizsgálatok és egyéb tesztelések esetleg megfigyelések alapján óvodáskorú gyerekeket diszlexiásnak vagy tanulási zavarokkal küzdônek. A meghatározásban azonban hangsúlyosan szerepel, hogy olyan egyének nevezhetôk tanulási zavarokkal küzdôknek, akik a normális, átlagos iskolai oktatás során nem tudnak megtanulni írni, olvasni, számolni. Szakmai szempontból hibás addig tanulási zavart, diszlexiát, diszgráfiát vagy diszkalkúliát megállapítani, amíg a gyermek megfelelô szintû általános iskolai oktatásban részt nem vett. A szakmai szempont mellett a gyerek érdeke is azt kívánja, hogy óvodáskorban és az iskola elsô két évfolyamán a cimkézést elkerüljük. Természetesen fontos, hogy minél korábban felfigyeljen a környezet a gyermek esetleges részképességbeli elmaradásaira, de ezeket a deficiteket fejlôdési sajátosságként és a fejlesztés irányának megjelöléseként azonosíthatjuk csupán. Minél fiatalabb gyermekrôl van szó, annál kevésbé jogos bármely tanulási zavar diagnosztizálása. Az óvodáskorban rohamosan fejlôdnek a szenzomotoros képességek, de igen egyenlôtlen is lehet színvonaluk. A lemaradó funkciók egyik napról a másikra beérhetnek, különösen, ha a gyermeknek megfelelôen stimuláló környezetet biztosítunk.
A tanulási zavarok tünetei

A tanulási zavarok tünetei két fô csoportba sorolhatóak, teljesítmény- és viselkedésbeli jellegzetességeket különíthetünk el. A tanulási nehézségekkel küzdô gyermek figyelmetlen, könnyen elterelhetô, munkái rendetlenek, rajzai csúnyák, összerendezetlen, ügyetlen a mozgása. Teljesítménye ingadozó. A viselkedésbeli tünetek nagyrészt másodlagosan, a teljesítménydeficit nyomán fejlôdnek ki. A sok kudarc, megnemfelelés, a környezet felôl érkezô negatív értékelés az amúgyis nyughatatlan, szétszórt gyermeket agresszívvé teheti. Más esetben szorongóvá, visszahúzódóvá válhat, tétova és bizonytalan lesz.

 

 

A tanulási rendellenességeket legtöbbször részképességkiesések, egyes területeken történt fejlôdésbeli elmaradások okozzák. Sok esetben valóban csak megkésett fejlôdésrôl van szó, de gyakran igazi deficit áll az olvasás, írás, helyesírás vagy számolás terén mutatott gyenge teljesítmény mögött.
Igen gyakori tünet az egyensúlyérzékelés zavara és a bizonytalan testséma. A gyermek mozgása összerendezetlen, ügyetlen. Nem tud felmérni alapvetô térbeli távolságokat, viszonyokat. Bonyolultabb mozgásformációkat nem képes pontosan végrehajtani. Gyakorta megbotlik, elesik. A koncentrációs képesség gyengesége kisgyerekkorban a mozgás terén jól megfigyelhetô.
Nem tájékozódik megfelelôen a saját testén. Nem tudja, milyen az, ha a bal lábát keresztbe teszi a jobb lába fölött, milyen a karkulcsolás. Hátát nem tudja homorítani-domborítani, stb. Gyakori a kézfej nemmegfelelô tartása, a szabálytalan ceruzafogás.
Nagyon fontos tünet a téri orientáció zavara. A téri tájékozódásban a saját test a kiinduló pont, a gyermek saját térbeli helyzetének tudatosítása teszi lehetôvé a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetését. Amennyiben ebben zavar keletkezik, nem csak az olvasásban és írásban léphetnek fel problémák, hanem a számolási mûveletek is nehézségekbe ütközhetnek. A tünetek jelentkezhetnek akár a balról jobbra való írás folyamatosságában, akár az iránytartásban, sorvezetésben, betûk számok, mûveletek felcserélésében.
A nagy és finommozgás koordinációjának zavara, vagy fejletlensége feltûnik általában már az óvodás korban. A finommozgások fejlôdésének egyik legdöntôbb szakasza a 6 éves kor körüli idôszak. A gyerekeknél változó, hogy ez a fejlôdés milyen ütemben halad. Sokszor csak az elsô iskolai év végére alakul ki a helyes ceruzatartás. Sokuk görcsösen tartja az íróeszközt, nehézséget jelent számukra az egy sorban való maradás, a megfelelô vonalvezetés. Percepciós zavarként társul a motoros deficitekhez az alakfelismerési zavar, térbeli relációk helyes felismerésének nehézsége.
Mutatkozhat gyenge ritmusérzék, gyakori az amuzikalitás, a nyelv alapvetô ritmusát, zeneiségét nem érzékeli a gyermek, s ez a szótagolásnál, elválasztásnál jelentkezhet problémaként.
Elôfordulhat a rossz beszédhang megkülönböztetô képesség. Ez összefüggésben van a hallási figyelem fejletlenségével, a hanganalizálás gyengeségével. Ez alapjául szolgálhat a zöngés-zöngétlen hangok nem megfelelô differenciálásának.
Sok tünet mögött az idegrendszeri feldolgozásnak a szokásostól eltérô módja, elmaradottsága állhat. A gyermek csak az egyszerre jelenlévô ingereket tudja hatékonyan feldolgozni, az egymásutániság felépítése nehézséget jelent. Sorbarendezési problémái lehetnek. Nehezen tanul meg szó szerint verseket, egymás után következô utasításokat nem tud követni.
Elôször meghökkentô, milyen kevés kapcsolat látszik némely fent leírt funkciókiesés, és az iskolai munka között, de ha alaposan elemezzük a jelenségeket, egészen könnyen érthetôvé válik a kapcsolat, és ezzel a gyerek problémája is.

A tanulási zavarok felismerése

Már az óvodáskorban felfigyelhet a környezet a gyermek hiányosságaira. A megfigyelések alapján következtetni lehet a deficites képességre. Támpontok a gyermek megfigyeléséhez:

1.) Rendezetlen, bizonytalan mozgás - egyensúly, térorientációs és testséma problémák.

2.) Kialakulatlan oldaliság - testséma és térorientációs zavar.

3.) A gyermek nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat, még akkor sem, ha bemutatják neki - testséma, térorientációs zavar, elmaradás a nagymozgások szintjében.

4.) Figyelmetlenség - belsô rendezetlenség, az egymásutániság felfogásának nehézsége, elterelhetôség, összefüggésben lehet az egyensúlyrendszer gyengeségével.

5.) Rossz ceruzafogás - testsémazavar, finommozgási nehézségek.
6.) Kusza rajzok, elmaradott rajzszint, a rajzolás elutasítása - térorientációs zavarok, a finommozgás fejletlensége.
7.) Artikulációs problémák - beszédhang-megkülönböztetési nehézségek, sorbarendezési problémák.

A pedagógus néhány egyszerû eljárással megbizonyosodhat megfigyeléseinek helyességérôl. A vizsgálatok megfigyelés jellegûek, a gyerekek teljesítményét korosztályukhoz illetve társaikhoz viszonyíthatjuk. A legtöbb eljárás csoportos játék, torna közben is alkalmazható, nem kíván elkülönítést, de ha csak így van módunk a gyermek megfigyelésére, számolnunk kell ennek torzító hatásával.
Egyik oldalról, a gyerek jobban teljesíthet, mert a társak utánzása, követése segíti. Elôfordulhat, hogy amikor egyedül kell a feladatokat elvégeznie nem képes ugyanolyan szinten teljesíteni. Másrészrôl sok kisgyermek csoportos feladatok esetén nem eléggé motivált, és személyes kontaktusban sokkal jobban tud teljesíteni. Ezért a legszerencsésebb, ha többször különbözô helyzetekben figyeljük meg a gyermekeket.

Testséma

- Mozgásutánzás (karemelés, lábemelés, fejkörzés, csuklókörzés, lábfejkörzés, cicahát-kutyahát, törökülés)

- Mutasson a kérdezett testrészre a gyermek (fej, kéz, láb, szem orr, fül, nyak, homlok, ál, csukló, könyök, hónalj, váll, térd, boka, ujjak megnevezése)

- Mutassa meg a testrészeket társán, játékmackón.

Az oldaliság kialakulása normális esetekben is elhúzódhat az iskolás évekre, de ez nem feltétlenül okoz komolyabb nehézségeket. A dominancia megerôsödése azonban jelentôsen segíti a térorientációs képesség fejlôdését, ezért kiemelten fontos ismernünk a gyermeknek etéren éppen adott fejlettségi szintjét. Óvodáskorban elsôsorban a domináns kéz nyújthat támpontot, így a kezesség megállapítása igen fontos része a tanulási zavarokra való hajlam vizsgálatának.

Kezesség

- Ujj és karkeresztezés - a domináns ujj illetve kéz van felül.
- Gyufaszedés idôre egy kézzel - a domináns kézzel többet tud gyûjteni. Villanykapcsoló, kilincs használata - a domináns kezet használja.

Tárgyak átvétele - a domináns kezet használja.

Téri orientció

- Utasítás szerint különbözô téri irányokban mozog a gyermek (elôre, hátra, jobbra, balra, fel, le).
- Utasítás szerint környezeti tárgyakkal való viszonylatban is elvégzi a mozgásokat (elé, mögé, fölé, alá, tôle jobbra illetve balra, valamik közé, valamin túl).

- A fenti téri relációkat tárgyakkal is meg tudja valósítani.
- A fenti relációkat meg tudja nevezni (pl. a tábla a falon a szekrénytôl balra van).

Koncentrációs képesség

- Féllábon állás idejét mérjük nyitott majd csukott szemmel (1 percnél nem kell tovább állnia).
- Szavakat vagy számokat mondunk, és egy adott szónál vagy számnál jeleznie kell.

- Nagybetûs mesekönyvben pl. az "s" ("kígyóbetûket") megmutatjuk, és megkérjük, hogy nézze végig az oldalt, és keresse ki a "s" betûket.

Finommozgás

- Gyöngyöt fûz, és mérjük tíz szem felfûzésének idôtartamát.
- Egyre szûkebb csíkok között kell a gyermeknek ceruzájával végigmenni (3, 2, 1, 0.5, cm)
- Rajzoljon karikát, négyzetet, széket, embert (ez utóbbi a testséma szintjérôl is sokat mondhat).

Ritmusérzék

- Egyszerû ritmusokat tapsolunk, amit a gyermek megismétel (tá-tá-ti-ti-ti, ti-ti-tá-tá-tá, stb.).

Artikuláció
Kevéssé ismert, hosszú szavakat kell a gyermeknek megismételnie (pl. találékonyság, irgalmatlan, megszelidíthetetlen, társaságkedvelô, rezonancia).
Sorbarendezés
- Mozgássor megismétlése.

- Számsort mondunk lassan, és a gyermek ugyanolyan sorrendben megismétli.
- Képsorozatot kell megjegyeznie.
A gyermek megfigyelésérôl érdemes rövid jegyzeteket készítenünk, ugyanis késôbb segíthet a fejlôdés ellenörzésében. Sajnos manapság olyan nagylétszámúak sok óvodában a csoportok, hogy az óvónô nem is tudná eszben tartani a gyerekek képességeit.

A fenti vizsgálatokat az általános iskola elsô osztályába érkezô gyerekekkel érdemes elvégezni, hogy lehetôleg már év elején kiderüljenek az esetleges deficitek. A késôbbiekben a gyermek teljesítményében mutatkozó hiányosságok elemzése segíthet a probléma azonosításában. Nézzük meg, hogy a szülô és a pedagógus milyen nehézségekkel, hibákkal találkozik az iskolás gyerek teljesítményében (Porkolábné Balogh Katalin  nyomán), és ezek hogyan köthetôk egy-egy funkció gyengeségéhez:

1.) Kusza írás, bizonytalan vonalvezetés, betûk nagyságának egyenetlenségei - szem-kéz koordináció, finommozgás fejletlensége, elmaradás a látás- és tapintásészlelésben.

2.) Betûk, szavak felismerési nehézségei, hiányos betûforma, ékezetelhagyás, szó vagy betûkihagyás - egészlátás, alakszervezési folyamat fejletlensége, elmaradás a testséma és látásészlelés területén.
3.) Az olvasás olyan típusú zavarai, amikor a gyerek nem ismeri meg a megtanult betûket, szavakat, ha azok más nagyságúak, szinûek - alak- és formaállandóság fejletlensége, testséma, látásészlelési elmaradás.
4.) Betûk, szótagok felcserélése, szóköz és sorköz be nem tartása - sorbarendezés nehézsége, térészlés hiányossága, térorientáció elmaradottsága.

5.) A d-b, d-p betûk gyakori összetévesztése, betûk, számok fordított írása - sorbarendezés nehézsége, iránytévesztés, térorientációs elmaradottság.

6.) Hangok differenciálásának nehézségei - artikulációs problémák, hallási észlelés elmaradottsága.

A tanulási zavarok felismerésénél kell szólni két speciális esetrôl. Az azonosítási munka egyik nehézsége, hogy a szociokulturálisan hátrányos helyzetû gyerekek a tanulási zavar tüneteit mutatják gyakran, pedig nehézségeiket általában a kulturális elmaradottság okozza. Természetesen gyakran jár együtt a tanulási zavar alacsony szociokulturális háttérrel, de a kettôt meg kell különböztetni. Az alacsony szinvonalú családból érkezô gyermek olvasási problémái, nyelvi nehézségei szókincshiánynak, a környezet alacsony nyelvi kultúrájának következménye. Ezeknek, az áldiszlexiás gyerekeknek a fejlesztése elsôsorban verbális képességeik fejlesztésébôl áll. Segíthet az azonosításban a gyermekek füzetének és munkájának elemzése.  A "valódi" tanulási rendellenességeket mutató gyerekek munkáját jellegzetes és következetes hibázások jellemzik.

Másféle problémát jelentenek az igen jóképességû, kiemelkedô intelligenciájú tanulási zavarokkal küzdô gyerekek. Náluk a felismerést megnehezíti, hogy megfelelô technikáik vannak hiányosságaik elfedésére. Eszükkel megoldják a tesztfeladatokat, de kifogástalan iskolai teljesítményre nem képesek. Náluk az segíthet, ha már egész apró jeleket komolyan veszünk. Értelmes gyerekeknél se törôdjünk bele, hogy nem tud rajzolni, vagy szétszórt, esetleg "lusta, pedig tudna", hogy rossz a mozgása, vagy figyelmetlen. Ezek a tünetek jelei lehetnek tanulási rendellenességnek még akkor is, ha minden vizsgálati feladatot többé-kevésbé sikeresen teljesített a gyermek.

A tanulási zavarok azonosítását segítheti a szülôkkel folytatott beszélgetés. Rendellenesség kialakulását valószínûsítheti, ha terhességi komplikációk léptek fel, a gyermek születése nehéz volt, besárgult, vagy légzési problémái voltak, koraszülöttként jött világra. Kisgyermekkori sérülések, súlyos, magas lázzal járó betegségek szintén okozhatnak kisebb idegrendszeri eltéréseket, amelyek az egyébként egészséges gyermek iskolai megfelelését akadályozhatják. A családban elôforduló tanulási zavarok vagy balkezesség az örökölhetôség miatt megjelenhetnek a gyermeknél.

A tanulási zavarok megelôzése és terápiája

A tanulási zavarok megelôzése

A tanulási zavarok tekintetében igen fontos szerepe van a megelôzésnek. Lehetôség szerint biztosítani kell a kisgyermekek észlelési és mozgási, úgynevezett szenzomotoros képességeinek fejlôdését. Ingergazdag környezettel, a gyermeknek minél sokfélébb apró kihívással teli elfoglaltság biztosításával a legtöbb esetben megelôzhetjük a tanulási nehézség kialkulását, vagy csökkenthetjük annak súlyosságát.

A legtöbb gyermeknek elegendô fejlôdéséhez a környezetadta ingermennyiség és minôség, de még az egyébként megfelelôen fejlôdô kicsinyek képességeit is ugrásszerûen növelik a fejlesztô foglalkozások. Ezek a foglalkozások nem jelentenek külön megterhelést sem a gyermeknek, sem a környezetnek. Lényegében olyan játékokról, szokásokról van szó a megelôzésben, amely a normális gyermekkornak része.

Az egyik legfontosabb eleme a tanulási zavarok megelôzésének a felolvasás. Már kiscsecsmôkorban énekeljünk, verseljünk a gyermeknek. A nyelv zeneiségét, ritmusát egész kicsi korban felfogja, és ez segíti nyelvi készségeinek fejlôdését. A verseket énekeket kétéves kortól kezdve kiegészíthetik rövid történetek, mesék. Az esti lefekvés elôtti felolvasás nemcsak a gyermek fejlesztését szolgálja, de kellemesebbé teszi az elalvás elôtti idôszakot, ami egyébként meglehetôsen zaklatott lehet (vacsora, rendrakás, tisztálkodás, öltözködés, ágyazás, stb.). Az óvodában is jól kihasználható mesélésre a délutáni alvás elôtti idôszak. A mindennapra legalább egy mese mind a családban, mind az oktatási intézményben (tehát az iskola elsô éveiben is) szabály kellene hogy legyen.

A felolvasások hatása igen sokrétû. A gyermeknek nem csak a szókincse gyarapszik, de az irodalmi nyelvet, az olvasott szöveg fordulatait is elsajátítja. Ehhez tudnunk kell, hogy a beszélt nyelv és az írott nyelv jelentôsen eltér egymástól, ezért mikor a gyerekek iskolába kerülve olvasni tanulnak, gyakran elôzetes tapasztalatok hiányában egy új nyelvet is el kell sajátítaniuk. A felolvasások másik nagy fejlesztô hatása, hogy a gyermeknek sorban kell követnie az eseményeket, vizuális ingerek nélkül saját képzetet alakítva a történet minden egyes elemérôl. Ezzel a sorbarendezéssel, és saját képzet kialakításával az olvasáshoz szükséges alapvetô képességei fejlôdnek.

A harmadik, és nem kevésbé fontos hatása a rendszeres felolvasásoknak, hogy az irodalmat megszeretteti a gyermekkel, igényt alakít ki az írott világ iránt. A televízió, video és számítógépek igen fontos, és megfelelô használattal fejlesztô elemei a gyermek világának, de ugyanakkor konkurensei a könyveknek. Az olvasás iránti igény kialakításával nô a gyermek motivációja annak elsajátítására és a késôbbiekben való folyamatos alkalmazására. Éppen ezért nagy hiba, hogy sok családban, és mondhatni minden iskolában megszüntetik a felolvasásokat ahogy a gyermek már maga tud olvasni. A még gyenge olvasási képességgel nem jut hozzá az irodalmi élményhez, és ez kedvét szegheti. Érdemes a felolvasásokat legalább addig folytatni, amíg már a gyermek rövidebb regényeket maga is könnyedén elolvas. Ez azt jelenti, hogy 8-9 éves kora elôtt ne hagyjuk magára teljesen az olvasásban.

A tanulási zavarok kialakulásának megelôzésében kulcsfontosságú a széleskörű

mozgásfejlesztés.

A gyermeknek minél több lehetôsége legyen testének megismerésére, mozdulatainak próbálgatására, téri tapasztalatok megszerzésére. Legyen ruházata minél könnyebb, hogy szabadon mozoghasson, nyáron veszélytelen helyeken sokat legyen mezitláb. Másszon minél többet a földön, széken, padon, mászókára és fára. Lehetôség szerint verbálisan is ismerje meg testét, tanulja meg a téri viszonyokat. Erre az együttes tevékenységek akár sport, játék (pl. a játékos birkózás is ide tartozik), akár konyhai segítség, vagy barkácsolás, kerti munka igen alkalmasak. Ezek a tevékenységek mind családban, mind oktatási intézményben a mindennapok részét képezhetik.

Sok kifejezetten fejlesztô játékot is játsszon a gyermek. A népi és gyerekjátékok legtöbbje a testséma kialakulását, a térorientáció fejlôdését elôsegítô elemeket tartalmaz ("Kint a bárány bent a farkas", "Erre csörög a dió,....", "Hol szólsz kispajtás?", stb.).

A társas- és kártyajátékok amellett, hogy nagy élvezetet jelentenek, nemcsak a gyermek társas készségét, logikáját növelik, de kezeinek finommozgása, az irányok megismerése, megtapasztalása által szenzomotoros képességeire is fejlesztôen hatnak, és így áttételesen az írás, olvasás és számolás elsajátításában segítenek.

Mindenféle játék, amely célzást kíván fejleszti az észlelés és mozgás összehangolásának képességét. Célbadobás, labdajátékok, gombfoci, de egy csúzli is fejlesztô hatású. Minél többféle, a test különbözô részeinek használatát kívánó célzójátékot játszik a gyermek, annál szélesebbkörû fejlôdés tapasztalható a szenzomotoros képességek terén.

Koncentrációs képességet növelô hatású minden egyensúlygyakorlat. Az iskolai képességek kialakításához tartozik, hogy a gyermek képes legyen mozgásának, gondolkodásának összpontosítására, vagyis megfelelô szinten tudjon figyelni. Az egyensúlyrendszer ingerlése segít a rendezettség kialakításában. Azok a tevékenységek, amelyek erre a területre hatnak fejlesztik a koncentrációs képességet. Az egyensúlygyakorlatokon kívül mindenfajta forgás, hintázás és sportok, mint például úszás, korcsolyázás, sízés, torna, hatékonyan segíthetnek a figyelmi képességek erôsödésében.
A fenti tevékenységek legtöbbje nem szokatlan a kisgyermekekkel foglalkozók számára. Felsorolásuk és a tanulási zavarok kialakulásának megelôzésében játszott szerepük elemzése azért szükséges, mert megváltozott világunkban éppen ezeknek a tevékenységeknek kárára jut több a különbözô audio-vizuális eszközökbôl a gyermekeknek. Rengeteg inger éri ôket, a környezet ingergazdagsága bizonyos szempontból megnövekedett, de harmónikus fejlôdésükhöz szükséges az ingerek különbözô fajtáinak biztosítása, a gyerekeket érô hatások minôségének tudatos ellenôrzése. Egészséges gyermekeknél általában nem jelent problémát, ha egy-egy területen valamivel kevesebb tapasztalatra tesznek szert, de ha akárcsak egy kis idegrendszeri hajlam mutatkozik (és ez egyre gyakoribb, már csak a megnövekedett kémiai terhelés miatt is, amely igen erôsen befolyásolja az idegrendszer fejlôdését és mûködését), már könnyen tanulási nehézségek kialakulásához vezethet a hiányos környezeti ingerlés.

A mindennapi fejlesztés megfelelô ismeretek birtokában szinte észrevétlenül beépíthetô a gyermek életébe. Az óvodákban és iskolákban tanító pedagógusoknak lehetôségük van ezen ismereteknek munkájukban való felhasználására, és a családok felé történô továbbadására, így saját hatékonyságuk növelésére is.

A tanulási zavarokkal küzdô gyerekek terápiája
Amennyiben a kis tanítványok között olyanokat találunk, akik tanulási zavarokra utaló tüneteket mutatnak, vagy vizsgálataink, megfigyeléseink alapján részképességhiányokat fedezünk fel, bármilyen enyhék a tünetek, foglalkoznunk kell velük. Az óvónônek, tanítónônek tapasztalata és felkészültsége szerint mérlegelnie kell, hogy a fejlesztést el tudja-e maga végezni, vagy specialistához küldi a gyermeket. Elôfordulhat, hogy igen nagy megeröltetést jelentene a családnak a gyermek megfelelô szakemberhez juttatása, esetleg egyáltalán nincs mód rá (pl. kisebb településeken). Lehetnek a hiányosságok elég apróak, amelyek korrekciója nem haladja meg a pedagógus kompetenciáját. Ilyenkor jó, ha a fejlesztést helyben, az óvónô vagy tanítónô el tudja végezni.

 

Ha szakemberek állnak rendelkezésre, mindenképpen érdemes konzultálni, mert biztonságot ad a további munkához. Súlyosnak tûnô esetekkel feltétlenül forduljon a szülô vagy a pedagógus specialistához, akinek kifejezetten az a munkája, hogy ezeknek a gyerekeknek segítsen. Akár felvállalja a terápiát a pedagógus, akár nem, mindenképpen biztosítania kell, hogy a gyermek

megfelelô fejlesztéshez jusson.

A tanulási zavar elôjelei már óvodáskorban mutatkozhatnak, és jó, ha már akkor felfigyel rá a környezet, mert 3-6 éves korra esik az iskolai készségek kialakulásához szükséges egyik igen fontos képességcsoport, az úgynevezett szenzomotoros funkciók szenzitív periódusa. Az egyes képességterületek szenzitív periódusuk alatt fejlôdnek a legnagyobb mértékben, és ekkor fejleszthetôek is a leghatékonyabban. Az óvodáskorban  és a kisiskoláskor elején az érzékelés és mozgás finom összerendezése zajlik. A gyerekek ekkor válnak képessé az írás, olvasás, számolás elsajátítására. A fejlesztés leghatékonyabb módja pedig, az életkornak legmegfelelôbb tevékenység, a játék felhasználása.
vodáskorban a megelôzésben használt tevékenységek célzott alkalmazásával, különbözô fejlesztôjátékokkal  korrigálható a részképességekben történt lemaradás. Egyéni illetve kiscsoportos foglalkozásokra is szükség lehet, vagy személyreszóló fejlesztési tervet kell készíteni a gyermek képességeinek ismeretében. A terápiának a lemaradó részképességek fejlesztésén kell alapulnia. A fô területek, amelyek a fejlesztésben is jelentôs szerepet játszanak: testsémaészlelés, tér-irányészlelés, egyensúlyérzék, látási, hallási, tapintási észlelés, téri és idôi rendezettség. Fejlesztô játékkatalógusok és munkafüzetek, munkalapok állnak rendelkezésre a foglalkozásokhoz.
A tervszerûen kialakított terápia kiegészítéseként általánosan fejlesztô játékokat és tevékenységeket kell a gyermek mindennapjaiba beépíteni mind az óvodában mind az iskolában. Általánosan fejlesztô hatású az origami, tangram és mindenféle kirakós játék, mozaik, labirintusok, számösszekötôs játékok, memorik, társasjátékok, kártyajátékok, szókitalálós és találós kérdések, mese, vers, ének, rajz, agyagozás, bábozás, népi játékok. stb.

Sajnos legtöbbször csak az iskolába kerülve derül ki, hogy a gyerek nem tud teljesíteni. Állandóan korrepetálásra jár, ami általában igen csekély eredményt hoz, és az iskolai munkában egyre nagyobb lesz a lemaradása. A tanulási zavarokkal küzdô gyermeknél az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapvetô készségek nem alakultak ki, de még ebben az idôszakban sem késô, hogy minél játékosabban, tehát a gyerek belsô késztetését felhasználva segítsünk.
A fejlesztés az iskola elsô két osztályában már sokkal célzottabb kell hogy legyen, és a feladatlapok kifejezetten az írás, olvasás és számolás elôkészítését célozzák, de ugyanúgy mint korábban is, mindenképpen az alapfunkciók megfelelô szintre emelése kell hogy vezesse a terápiát.
Amennyiben csak harmadik-negyedik osztályban derül ki a tanulási nehézség, vagy a fejlesztés ellenére sem ért el megfelelô szintet a gyermek erre az idôszakra, mindenképpen specialistához kell fordulni. Az iskolában ekkor is sokat lehet még segíteni, de az életkor növekedésével egyre nehezebb a teljes siker elérése. Az idegrendszer képlékenysége csökken, a hiányzó funkciók szenzitív periódusától egyre távolabb kerülünk, így a fejlesztést ki kell hogy egészítse olyan technikák tanítása, amelyek az írás, olvasás és számolásbeli nehézségeken segítenek.

Fejlesztés, segítség 3. 4. osztálytól kezdve:

- Értelmetlen szótagok olvasása segít, hogy ne találgasson, hanem sorban olvassa a betûket.
- Helyesírási szabályokat tanultassuk meg, fogódzókat, összefüggéseket adjunk.
-  Soha ne hagyjunk hibásan leírt szót a füzetben, még aláhúzva sem, csak kijavítva.
Rendszeresen írassunk rövid másolást, elôször csak szavakat, majd mondatokat.

- Szószerinti tanulásra (pl. vers) hagyjunk több idôt.
- Használjon a gyermek magnót a tanuláshoz.
- Idegennyelvek tanulása igen nehéz, de teljesen ne mondjunk le róla. Hang- és videokazetták a beszélt nyelv elsajátításában segítenek.
- A számítógép használata, szövegszerkesztô és más segédprogramok már most sem elérhetetlen segítô eszközök.
- A számolási nehézségekkel küzdô gyermekek közül sokan nem az ujjukon, hanem a vonalzójukon számolnak, de akár mutatós óra számlapján is tudnak számolni.
- Ha lehet tanítsuk meg szorobánon számolni a tanulási zavarokkal küzdô gyereket. Dolgozatok alkalmával is engedjük meg segédeszközök használatát diszkalkuliás diákunknak. Ha matematikai gondolkodását és nem számolási képességét nézzük, akár számológép használatát is engedélyezhetjük.

 
Copyright © 2017 Zilizi Óvoda. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Joomla 1.5 themes