Zilizi Óvoda

Blogok

Látogatóink:

Oldalainkat 35 vendég böngészi
Tartalom találatai : 43457
Címlap Tényleg hiperaktív? – Mitől pörög állandóan a gyerek?
Tényleg hiperaktív? – Mitől pörög állandóan a gyerek? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Pataki Edit   
2013. november 03. vasárnap, 09:41

Ugrál, rohangál, nem tud megülni a fenekén – olykor az is hiperaktivitásnak tűnik, ami nem az.



A hiperaktív ugyanolyan jelző lett, mint a „kis rosszcsont”, pedig a figyelemhiányos hiperaktivitás betegség. Felületes ismeretekkel a hiperaktivitás tünetei könnyen összetéveszthetőek egy élénk, egészséges gyerek viselkedésével.

A gyerekek szeretnek ugrándozni, futni, szaladni, nem bírnak megülni a fenekükön, és mindent elkövetnek, hogy felhívják magukra a figyelmet. A betegség ott kezdődik, amikor egy gyerek a korosztályához képest szétszórtabb, nyughatatlanabb, azonban az életkori sajátosságoktól való eltérést csak szakember tudja megállapítani.Másként tud a fenekén megülni és figyelni egy kétéves és egy négyéves. Ezenfelül a gyerek egyéniségét és egyéni fejlődését is figyelembe kell venni a diagnózis felállításakor. Persze a gyerek élénksége, félelmetesen nagy mozgásigénye szülőként is észrevehető, sőt meglehetősen fárasztó is. A felhúzott gyerek kimeríti az egész családot. Összegyűjtöttük, mitől pöröghetnek fel a gyerekek, a táplálkozás és a viselkedés közötti összefüggések bemutatásában dr. Balaicza Erika belgyógyász főorvos segített.

Alváshiány:

Az öregek azt szokták mondani, hogy aludnia kell a gyereknek, mert akkor nő. A délutáni pihenést sok gyerek korán elhagyja, pedig a fejlődésük szempontjából fontos, akárcsak az éjszakai, pihentető alvás. Bár látszólag a gyerekek sohasem fáradnak el, ez nem igaz, fáradtan szétszórtabbak, nehezebben koncentrálnak, nehezebben tartják magukat a felállított szabályokhoz, könnyebben éri őket baleset, hisztisebbek, makacsabbak, lázadóbbak. A jól kialakított napirend, amelyben a délutáni alvásnak – vagy csendes pihenőnek – éppen úgy meg van a helye, mint az esti rutinnak, megkönnyíti a gyerek életét, illetve rendezett keretet ad a napjainak. A kipihent gyerek jobban koncentrál, magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb.

Túl sok tévé:

A helyes arányok megtalálása a gyereknevelés egyik fontos kérdése, és ez igaz a tévézésre is. A gyerekeknek nem való, hogy napi 10-12 órát üljenek a tévé előtt, de az sem, hogy három-négyet. A tévé előtt elbambulnak, passzív befogadóvá válnak, szinte megbabonázza őket a tévé, és ha elunják vagy megvonják tőlük a tévét, bepörögnek. Elszabadul minden energiájuk és nem férnek a bőrükbe. A tévézés rövid műsorokhoz kötődjön, és ne pótlék legyen.

Figyelemhiány:

A gyerekek először a „figyelj rám!”-állapotban vannak, csak később, kamaszkorukban kerülnek át a „hagyjál békén!”-állapotba. Amíg a „figyelj rám!”-állapot tart, minden követ megmozgatnak, hogy a szülők figyelmét elnyerjék. A gyerekek amúgy is a szüleiknek szeretnének megfelelni, tőlük várják a dicséretet és az elismerést. Ha a szülők csak akkor veszik észre a gyereket, amikor az „rossz”, akkor mindent el fog követni, hogy még rosszabb legyen és még több figyelmet zsebeljen be. A kör ördögi, mert a gyerek egyre többet ugrál, kiabál, rohangál, a szülő pedig egyre fáradtabb, és egyre elviselhetetlenebbnek, már-már betegesnek érzi a gyerek aktivitását. A helyzet feloldása látszólag egyszerű: többet kell foglalkozni a gyerekkel, bár ennek megvalósítása olykor igen nehéz feladat. Ám félre kell tenni a mosogatást, a porolást, inkább le kell ülni a szőnyegre és autót tologatni, várat építeni, legózni, rajzolni. Ha a gyerek szól, hogy meg akarja mutatni a rajzát, alkotását, akkor arra tényleg oda kell figyelni, nem csak fél füllel, fél szemmel és fél szívvel.

Féltékenység:

Ha kistestvér születik, a nagyobb gyerek viselkedése megváltozik. Az eddigi kiváltságok megszűnése és a kizárólagos figyelem elvesztése megviseli a gyerekeket, és mindent megtesznek, hogy valahogyan reflektorfénybe kerüljenek. Sok beszélgetéssel és tudatos viselkedésformálással a helyzet megváltoztatható, azonban nem egyik napról a másikra. Mindent el kell követni, hogy a nagy testvér ne kerüljön háttérbe. A kicsit el kell látni, ezért kell vele sokat foglalkozni, a nagynak pedig meg kell óvni a lelkét, ezért kell vele foglalkozni. Néha az olyan egyszerű dolgok is beválnak, ha az anya és a nagy együtt megy bevásárolni, ha van közös játék, beszélgetés és a nagy részese lehet a kicsi ellátásának (fürdetésnél, apróbb dolgokban segíthet).

GAP-szindróma:

Dr. Natasha Campbell-McBride brit neurológus és táplálkozáskutató definiálta először a betegséget azon felismerés alapján, hogy a mentális zavarok (hiperaktivitás, kényszeresség, autizmus, diszlexia, diszpraxia, figyelemzavar vagy a skizofrénia) hátterében alapvetően az emésztőrendszer funkciózavara áll. Ha ugyanis az emésztőrendszer működése felborul, az elfogyasztott táplálék nem kerül megfelelő feldolgozásra, és ezért egyrészt tápanyag- és vitaminhiányos állapot alakul ki, másrészt viszont olyan erjedési és rothadási folyamatok aktiválódnak, melyek során az idegrendszert és immunrendszert is terhelő anyagok halmozódnak fel a szervezetben. Ráadásul a rosszul lebontott tápanyagok a bélflórában olyan csírákat táplálnak, amelyek a szervezetre káros toxinokat termelnek. Ehhez társulnak azok a környezetből (levegővel, bőrön, étellel és itallal) bejutó anyagok, amelyek hatása az előbbiekkel összeadódva már komoly működési zavarokat tud előidézni az egész szervezetben, így az idegrendszerben is.
A táplálkozás megfelelő átalakításával, étrenddel és a méreganyagok csökkentésével a mentális zavarok kezelhetőek. Megfigyelése szerint bizonyos ételek fogyasztása nyugtalanságot, ingerlékenységet és koncentrációs zavarokat idéz elő. Ezért a GAP-diéta fő célja a gyulladt, irritált bél állapotának rendezése, a nyálkahártya regenerálódásának serkentése. Ez egy komoly fegyelmet és nagy odafigyelést igénylő speciális diétával érhető el (tejtermékek, gabonák, édességek, és eleinte a zöldségek, gyümölcsök elhagyásával, megszorításával). A kezelést étrend-kiegészítőkkel, vitaminokkal, probiotikumokkal segítik. Dr. Natasha Campbell gondos munkájával nemcsak azt tudta elérni, hogy saját autista fia ma egyetemre járhat, hanem számtalan más gyerek szellemi és lelki fejlődését sikerült rendeznie.

Cukorsokk:

A szénhidrát az emberi szervezet motorja. A sok cukor, az édes, szénsavas üdítők és édességek felnőttet és gyereket egyaránt felpörgetnek, ezek fogyasztását csökkenteni kell. Az édességek és édes italok fogyasztása szoktatás kérdése, így már a kicsiknél oda kell erre figyelni.

Krónikus fertőzések, gyulladások:

Hatásukra olyan anyagok keletkeznek, melyek lehangolttá, depresszívvé és feszültté tesznek. A gyulladás hatására a szerotonin előanyaga, a triptofán nem tud szerotoninná és melatoninná alakulni, hanem kriptopirrol keletkezik belőle, ami levertséget, lehangoltságot, alvászavart és feszültséget idéz elő.

Baktériumflóra-zavar:

Egyre több kutatás és megfigyelés igazolja, hogy a velünk élő baktériumok az agyi funkciókra is kihatnak. Akiknél a flóra rendben van, azoknál az idegi funkciók is kiegyensúlyozottabbak. A kutatók eddig is tisztában voltak azzal, hogy az agy jelzéseket küld az emésztőrendszernek, így okozhatnak az érzelmi változások és a stressz emésztőrendszeri panaszokat. Feltételezték azt is, hogy ellenkező irányban is folyik a kommunikáció. Több beteg állítja, hogy sosem tapasztalt szorongást vagy depressziót, míg bélrendszeri problémáik nem jelentkeztek. Egy új vizsgálat során kiderült, akiknél a baktériumflóra sérült, ingerültebbek, agresszívebbek, míg akik probiotikus kúrán estek át, ott ez a tünetcsoport könnyebben normalizálódott. Feltehetően nemcsak a baktériumok direkt idegsejtekre kifejtett hatásáról van szó, hanem inkább az emésztőszervek komplex funkciós zavaráról és a felszívódás romlásából adódó egyéb hiánytünetek együtteséről.

Vitamin-, ásvány-, aminosavhiány:

A helytelen táplálkozás, a rossz emésztés és a felszívódási zavarok miatt gyakran sokféle vitamin és ásvány hiányával is számolni kell. Elsősorban a B-vitamin-csoport és a vas hiányáról tudjuk, hogy rontják a szellemi teljesítményt, a koncentrációt, idegesebbé, feszültebbé és dekoncentráltabbá válik az, akinek a vérében kevés a B-vitamin és a vas. A magnézium az egyik legfontosabb antistresszásvány, hiánya nyugtalanságot, a B-vitamin hiányával együtt hiperaktivitást, nyugtalanláb- (rest leggs syndrom) tünetegyüttest, alvászavart és izomrángásokat, ticet idézhet elő. Az aminosavak közül is több létfontosságú a központi idegrendszer szempontjából – tirozin, fenilalanin, glutamin, glicin, triptofán –, hiányuk depresszívvé, apátiássá, szorongóvá tesz.

Ahogyan a cikk elején is írtuk, a figyelemhiányos hiperaktivitás betegség, és ha a gyerek szinte elviselhetetlenül eleven, akkor nem feltétlenül rossz ő, hanem valamilyen problémával küzd. A betegséget szakember tudja diagnosztizálni, de ha azt látjuk a gyerekünkön, hogy állandóan pörög, meg sem áll, le sem ül, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy az „anyamaffia” ítéletével ellentétesen mégsem hiperaktív, viselkedése mögött állhat lelki tényező, illetve a viselkedése összefüggésben lehet a táplálkozásával. Lelki vagy táplálkozás-, életmódbeli gondokkal szintén szakembert érdemes felkeresni, aki nem csak a gyerek számára tud mankókat adni, hanem a szülőnek is.

 
Copyright © 2017 Zilizi Óvoda. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Joomla 1.5 themes