Zilizi Óvoda

Blogok

Látogatóink:

Oldalainkat 27 vendég böngészi
Tartalom találatai : 41759
Címlap Hogyan kezeljük a testvérféltékenységet?
Hogyan kezeljük a testvérféltékenységet? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Pataki Edit   
2013. november 02. szombat, 17:38

A testvérek rivalizálása általában a szülői figyelem megszerzésére irányul. A testvérféltékenység rövid távon hisztikben, üvöltözésben, sőt, akár verekedésben nyilvánul meg, de ha nem teszünk ellene, hosszú távon alacsony önértékelést is okozhat, és a testvérek egy életre eltávolodhatnak egymástól. A kezelésében kiemelt szerep jut a szülőknek.


Ha kisbaba érkezik a nagyobb gyerek mellé

Készítsük fel a nagyobbat a kicsi érkezésére!

A nagyobb gyerek gyakran már a kistestvér érkezése előtt háttérben érzi magát. Ezt ellensúlyozhatjuk, ha nem minden a kisbabáról szól. Ne csak róla beszéljünk, ne figyelmeztessük előre a gyerekünket, hogy mire kell majd figyelnie, ha megszületik a baba! Beszélgethetünk vele a kistestvéréről, de ne erről szóljon minden!

A nagyobbat is babusgassuk!

Természetes, hogy egy kisbabát sokat ölelgetünk, babusgatunk, de ez a nagyobb gyerek számára bántó lehet. Hogy érezze, őt is ugyanannyira szeretjük, öleljük meg őt is naponta többször, és mondjuk el neki, mennyire szeretjük! Így azt fogja érezni, hogy a kistestvér születésével nem csökkent a figyelem iránta sem.

Ne legyünk szigorúak a nagyobb testvérrel sem!

Amikor a picibabával foglalkozunk (például szoptatunk, pelenkázunk stb.) akkor se küldjük el a nagyobb testvért! Soha ne ripakodjunk rá, hogy zavarja a kicsit (pl. hangoskodik, rohangál stb.), helyette türelmesen, szeretettel beszéljük meg vele, hogy miért okoz gondot a viselkedése!

Maradjanak meg a régi szokások!

Fontos, hogy a kicsi érkezése ne borítsa fel a nagyobb testvér életét! Például ha addig minden este meséltünk neki lefekvés előtt, akkor ez maradjon meg a kisbaba születése után is!

Ne csak a kisbabát csodáljuk!

Ha vendégek érkeznek, jó, ha nem csak a picinek hoznak ajándékot, de valami aprósággal a nagyobb testvérnek is készülnek. Emellett jó, ha a vendégek először a nagyobb testvérhez mennek, vele beszélgetnek el, megnézegetik a rajzait, meghallgatják, ha új verset tanult, stb. Így nem fogja magát háttérben érezni.

Ha a kicsi nőni kezd:

Előfordulhat, hogy a nagyobb testvért csak akkor kezdi el idegesíteni a kistestvér, amikor elkezd aktívabb lenni. Ilyenkor zavarhatja, hogy mindig láb alatt van, bemegy a szobájába, esetleg lerombolja a játékait. Ilyenkor érdemes szabályokat bevezetni, amik a nagyobb testvért védik. Határozzuk meg, mikor mehet be a kicsi a nagyobb szobájába, mivel játszhat, és mi az, amit magasra kell pakolni, hogy ne érje el!

Nem mindig a nagyobb a hibás!

Ha a testvérek összevesznek, ne mindig a nagyot szidjuk meg! Kérdezzük meg először, hogy mi történt pontosan! A kicsik ugyanis könnyen megtanulják, hogy ha sírni kezdenek, akkor a szülők azonnal ugranak, így pedig könnyen lehet, hogy a nagyobb testvért ártatlanul büntetjük meg.

Ha hasonló korúak a testvérek

Egyenlő figyelem és idő:

A testvérekre fordítsunk egyenlő figyelmet és időt! Lehetőség szerint minden testvérrel töltsünk együtt külön-külön ugyanannyi időt, szervezzünk egyénre szabott programokat! Ha ez nem megoldható, akkor lefekvés előtt egyenként beszélgessünk a kicsikkel, hallgassuk meg mindkettőjüket külön-külön!

Ne hasonlítsunk össze! Fontos, hogy a gyerekeket egyenként dicsérjük meg, emeljük ki külön az értékeiket, és biztosítsuk őket külön-külön a szeretetünkről! Soha ne hasonlítsuk őket össze, hiszen az azt erősíti bennük, hogy versenyezniük kell egymással!

A sikerek megélése:

Ha az egyik testvér sikert ér el valamiben, természetes, hogy az egész család őt ünnepli. Ilyenkor ugyanakkor a másik gyerek háttérben érzi magát. Hogy tompítsuk ezt az érzést, menjünk oda hozzá is, és emlegessük fel neki egy korábbi sikerét, miközben hangsúlyozzuk, hogy ő is milyen értékes! Így majd ő is együtt tud örülni a családdal a testvére sikerének anélkül, hogy kevesebbnek érezné magát.

Nincs állásfoglalás:

Ne avatkozzunk bele a csemeték vitájába! Ha állást foglalunk, az csak jobban elmélyíti a problémákat. Hagyjuk, hogy megoldják egymás között a gondjukat, csak akkor avatkozzunk be, ha az egyikük csúnya szavakkal illeti a másikat, vagy verekedni kezdenek. A büntetést ilyenkor is négyszemközt osszuk ki!

Szócsata jöhet:

Nem baj, ha a gyerekek néha összecsapnak, hiszen a vita normális. Amíg csak szócsatáról van szó, addig hagyjuk őket, így megtanulják, hogy a problémáikat máskor is így oldhatják meg!

És végül pár praktikus tanács a pedagógustól:

Gyakran halljuk az édesanyáktól, hogy nagyobb gyermekük azért van egész nap óvodában, mert:
1. A kicsi napirendjével nem összeegyeztethető, hogy a nagyobbat később vigyék le, vagy hamarabb,esetleg ebéd után vigyék haza.
2. A nagy nem alszik délután, és ezzel zavarja a kicsit.

Ne felejtsük el, hogy a kicsi napirendjét is bizonyos fokig mi alakítjuk. Lehet dél körül, vagy kora délután is olyan időpontot találni, amikor épen nem alszik, vagy eszik, és ilyenkor még jót is tesz egy séta az oviba a nagyobb testvérért anyának és babának is. A nagytestvérnek meg pláne, hiszem érzi, hogy ő is fontos.
Ha pedig a nagyobb már nem igényli a délutáni alvást, akkor ne felejtsük el, hogy egy olyan helyzetbe kényszerítjük, ami neki nem jó. Hiszen az oviban is csendben kell pihenni, esetleg még hosszabb ideig is, mint otthon. Viszont ha otthon töltheti az időt délután, amikor alszik a kicsi, és játszunk vele, mesélünk neki, csak vele foglalkozunk, akkor nem zavarja a kicsit az alvásban és azt érzi, hogy ő is fontos nekünk. Neki is jár naponta egy-két óra, amikor az anya csak az övé, senki másé.

 
Copyright © 2017 Zilizi Óvoda. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
Joomla 1.5 themes